Településtörténet

Etes község múltja, jelene, jövője

Etes csaknem 1500 lelkes, Nógrád megye északkeleti részén, Salgótarjántól 10 km-re nyugatra fekvõ község. A települést a megyeszékhely felől a 22-es számú főúton Ságújfalu irányából, északról Karancsalja érintésével közelíthetjük meg. Az Alföldről Losoncra és a Felvidékre vezető út mentén fekvő község létezéséről a 13. század elejéről rendelkezünk biztos forrással. Nevét egyes vélemények szerint – Ond vezér fia, Ete után kapta – az ősi Etü- ből – nevezték el. A szájhagyomány azonban élteti az „etess” verziót is, az egykor vizenyős, mocsaras területeket a dombok lábainál fakadó bővizű források tartották állandóan nedvesen. A falu közepén ma is ontja vizét az a "Csurgó", amelynek első csövét még a törökök helyezték el.

A forrás mellett kocsma állt már a település kialakulása előtt is. A fogadó homlokzatán ez a felirat figyelmeztette a Losonc – Pásztó - Gyöngyös kereskedelmi útvonalon haladó fáradt utast: ÉTESS! E szóból alakult ki az Etes helynév. Ma is ismert a mondás: "Etes, itt etess!" A török időkig a község a mintegy másfél kilométerre lévő Kotroczó és Mikótelek pusztán terült el. Az egyik török támadás során leégett, s lakói ekkor költöztek át mai helyére. A palóc település fafaragóiról a 19. század végétől szénbányászatáról volt nevezetes.

A falu központi része egy völgykatlanban terül el, amit kellemes hajlású dombok és kisebb hegyek szegélyeznek. Keleti és déli irányból ide csatlakoznak a szénbányász múlt emlékeit őrző bánya-telepek, melyek a település szerves részét képezik.Etes több egymástól elkülönülő lakott részből: a Faluból, illetve Öregetesből; Amália-aknából; Albert-aknából; Rau-aknából, valamint Kotrocópusztából áll. Egykor több kőszénbánya is működött a környéken. Erre utalnak az aknanevek, és a bányató is.

A falutól észak-nyugatra húzódik a Kotroczói völgy, melyből Kotroczó pusztán keresztül juthatunk át Karancslapújtőre. A községtől észak-keletre, a karancsaljai összekötő műúton, a Szőlőhegy dűlőn át érünk a Bénavölgybe, ahol a völgy - erős kanyarral dél-keleti irányt véve mintegy 2 km-es távolságra – a Bénaárnyék dűlőrésszel záródik. A völgy másik része északi irányban Karancsalja község határán keresztül húzódik. A völgykatlan zárt része a falutól keletre lévő András völgy, melyet a Gedeztető zár be, ami egyben válaszfala a Zagyvapálfalvával határos Szánas völgynek is. A faluból az András völgyön haladva jobbra Etes legmagasabb hegye a 399 méter magas Óriáshegy található, közben az Öregetesi völgyeléssel.

A településtől dél-nyugatra a 313 méter magas Várhegy teszi festőivé a falu határának ezt a részét, melyen át a Szurdoktetőn vezet az összekötő út Ságújfaluba. A település nem esik a forgalmas főútvonalak nyomvonalába, de azoktól való kis távolsága miatt gépkocsival jól megközelíthető. Salgótarjánnal csaknem óránkénti autóbuszjárat köti össze.

Községünkben 1992-től kezdődően minden közmű kiépült (ivóvíz hálózat, gázvezeték, szennyvízcsatorna és tisztítómű). Az utak helyreállítása és felújítása folyamatosan történik. Jelentős idegenforgalmi vonzerőt eredményező fejlesztési elképzeléseinket pályázatok útján kívánjuk megvalósítani.