Gazdaságunk

A településen az 1870-es első bánya megnyitásáig a mezőgazdálkodás és állattenyésztés volt jellemző, de eddigre a település lakóinak egy része zsellér és cselédsorba kényszerült. A további bányanyitások a környéken további munkahelyeket teremtettek és a lakosság összetétele is megváltozott.  A Felvidékről több család költözött Etesre. A második világháború után mintegy 400 család jutott földhöz a földosztás alkalmával, de az évek során a hagyományos paraszti gazdálkodás a kollektív gazdálkodás megerősödésével illetve a lakosság iparba áramlásával fokozatosan szűkült. Az iparban dolgozók egy része háztáji gazdálkodást is folytatott, de napjainkra a gazdálkodók száma minimálisra csökkent a településen. 

Az 1990-es évekre a lakosság nagy része a környékbeli- elsősorban salgótarjáni- ipari nagyüzemekben és a szénbányákban dolgozott. A rendszerváltás utáni időszakban nagymértékben nőtt a munkanélküliség az üzemek és a bányák bezárása miatt.

Az elmúlt évtizedekben folyamatosan küzdött a település a munkanélküliség felszámolásával, és folyamatos fejlesztésekkel arra törekedett, hogy a településen élők életkörülményeit javítsa. 

A bányatelepeink komplex rehabilitációra szorulnak, rengeteg az elhagyott ingatlan.